Amíg gyerekotthonba nem került, édesanyám egy Szilágy megyei, Kraszna nevű faluban nőtt fel, ahol csak ő és a nagymamám, tanítónő, az ortodox pap és a polgármester voltak románok. A legtöbb falubeli magyar volt, és édesanyám természetesen tanult meg magyarul, egy olyan közösségben ahol az emberek dolgoztak, és élvezték munkájuk gyümölcsét veszekedés és káromkodás nélkül.
Az iskolában, ahol én tanultam, Beszterce kisvárosban, a sokszínűség még nagyobb volt: együtt tanultunk románok, magyarok, németek, cigányok, ortodoxok, katolikusok és „hívők”. És soha, de soha nem éreztük mi, vagy a szüleink, hogy a tanítónő meg kell magyarázza mit jelent a tolerancia. Mert nem létezett a gyűlölet fogalma.
Csak Kolozsváron, mikor főiskolára jöttem, hallottam először a „bozgor” szót, többször egy héten. Kolozsváron mindig csodálkoztam amikor a város polgármesterét, Ghita Funart, a veszélyes magyarokról hallottam beszélni, akik el akarják lopni Erdélyt, a magyar titkosszolgálatról amely rólunk kémkedett, és le akart igázni minket. Nevettem kezdetben, de aztán éreztem egy bizonyos magatartást a kolozsváriak részéről is akikkek kapcsolatba kerültem. Azt kívánom, hogy ne éljük meg sose újra azokat az időket, szégyenletes idők amelyeknek nem szabad visszatérniük.
12 évvel ezelőtt, Funar távozásával, elhalványult a rossz hozzáállás is a kolozsvári magyarsággal szemben. Egyre hangosabban beszéltek a „toleranciáról”, ezt a szót utálom, mert az „elviselni”-ből ered, ami azt jelenti: „eltűrni”, „elnézni”, „lenyelni”. Ezért hiszem hogy ez egy rossz szó.
De ennél rosszabb is történt. Váratlanul megjelent egy új magyar politikus generáció, az RMDSZ neve alá rejtve. Új és perverz emberek, akik arra használták a magyar választói tömeget, hogy megijesszék és egybe tartsák egy évtizedig, pontosan ugyanolyan érzelmi zsarolást gyakorolva akár egykor Funar.
Markó Béla árnyékában, ez a magyar Ion Iliescu – látszólag szegény és becsületes – fekete és kapzsi személyiségek fejlődtek ki- mint Frunda György, Borbély László, Korodi Attila vagy Nagy Zsolt, nem beszélve Verestóyról.
Egy darabig az egyszerű magyarok, mint te, aki ezt olvasod, úgy gondolták, hogy ők az RMDSZ-nél a magyarság érdekei előmozdítására törekednek. Most, amikor a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) egyiket a másik után tartóztatja le megtudták a szomorú igazságot: a magyar politikusok ugyanolyan tolvajok és mocskosok, mint a románok.
És nehogy azt gondolják hogy csak távoli példákat hozok fel, mutatok helyi példákat, kolozsvári piszkos és képmutató politikusokat:
– Máté Andrást, a Kolozs megyei RMDSZ nagy vezetőjét, nemrég ítélte el véglegesen a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék (ICCJ) hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre összeférhetetlenség bűncselekmény vádja alatt, mivel illegálisan alkalmazta feleségét parlamenti irodájában.
Ez a politikus 2004 óta, azaz több mint 10 éve, Románia képviselője. Ő volt az egyik leggyengébb és legláthatatlanabb a román képviselők közül, nem ismert egyetlen jelentős jogalkotási kezdeményezésről sem. Nem akarom bántani, de Önök küldték a Parlamentbe.
– László Attila, korábbi kolozsvári alpolgármester, 2012-ben ment aludni a Szenátusba. 2012 óta a mai napig, még a földönkívüliek sem tudják mit csinált a Parlamentben. Megtudtuk hogy még életben van egy este, amikor László Attila, az RMDSZ szenátora, Dan Sova letartóztatása ellen szavazott.
– Geréd Imre jelent valamit? Oláh Emese? Csoma Botond? RMDSZ helyi tanácsosai, akiket Önök küldtek oda, és akik néma fókákká alakultak át, akik parancsra emelik kezüket, Emil Boc rabszolgái, akivel koalícióban vannak. Három szellem, senki sem ismeri őket, amelyek éppen olyan hibásak, mint a helyi román tanácsosok, azért hogy tömbházak épültek a házak között. Három magyar politikus akiket nem érdekel, hogy a város tele van szeméttel, és hogy a befektetők nem jönnek.
– Nem beszélve a Horváth Annáról, RMDSZ polgármesterhelyettesről, aki jól kezdte, de nagy csalódássá vált. Ez szomorú Kolozsváron, hogy Horváth Annát, csak azért, mert nő, és magyar, úgy a sajtó mint a polgárok, felmentették a kényelmetlen kérdések alol, ami az ő felelősségét illeti azzal szemben hogy mi történik a városban. Horváth Anna ugyanolyan hibás az ingatlan káosz, az elképzelések hiánya miatt, a több tízmillió rosszul költött euró miatt ebben a városban. Ugyanolyan hibás mint Boc azért hogy nincs elég óvoda és bölcsöde, a kudarcos befektetéesk miatt, a Polgarmesteri Hivatal minden kudarcáért 2012 óta. Mert Ő Kolozsvár alpolgármestere, nem az anyám! De a legképmutatóbb magatartását a kétnyelvű táblák vitája alkalmával vettem észre. Egyetlen magyar nemzetiségű sem tette fel ezt a kérdést: Miért Horváth Anna, mint alpolgármester, nem ellenezte a fellebbezést amit az általa és Boc által vezetett Polgármesteri Hivatal terjesztett a kolozsvári Bíróság ítélete ellen, azon ítélet amely arra kényszeríti a helyi hatóságokat, hogy kétnyelvű feliratokat helyezzenek el a város bejáratainál? Miért nem volt bátorsága, hogy tiltakozzon és állítsa le a fellebbezést? És hogyan merészeli most lázítani a magyar közösséget, amikor pontosan ő kötött hallgatólagos egyezséget Boc-al, a fellebbezés támogatásával a Fellebbviteli Bíróságon?!
Ezek azok az emberek, akiket ti, kolozsvári magyarok megválasztottatok, hogy vezessenek! Ugyanolyan hazugok, képmutatók és piszkosok mint a román politikusok!
És akkor a kérdés: megérdemlik a bizalmatokat? Amikor Kelemen Hunor azt mondja, hogy pártja szolidáris Csíkszereda polgármesterével, Ráduly Róberttel, és helyettesével Szőke Domokossal, akiket otthoni őrizetbe helyeztek egy korrupciós ügyben, a becsületes magyar nemzetiségű román állampolgárok nevében szól?
Kedves kolozsvári magyarok,
Itt az ideje, hogy dobják a szemétbe a politikusokat. Tolerancia nélkül. A románokat is, a magyarokat is. Boc-ot is, aki bebizonyította, hogy nem jobb Funar-nál a kétnyelvű táblák ügyében, az RMDSZ-eseket is mint Horváth Anna, akik elfelejtettek hogy Önök helyezték hivatalukba.